2010. augusztus 16., hétfő

Nyári napok Neszmélyen

Nyaralni mentünk gazdival, olyan sok csomaggal, hogy csak nehezen fértem be közéjük, kézipoggyászként.
Nagyszerű volt egész nap a szabadban lenni. Külön munkát is kaptam. Míg gazdi az epret gazolta, én vigyáztam a kertet a vakondoktól.
Csak a cica piszkította néha felhőtlen szabadságomat, szégyen, vagy sem, féltem tőle rendesen, harcos tigris fajta.
A közösen elköltött vacsorák azért kibékítettek minket, én tiszteletet tanultam, cica pedig szívesen osztozott a maradékon.
Azért szerencse, hogy a csontok joga nem volt kérdés.
Nincs is annál jobb, mint egyedüli kedvencnek lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése