2010. március 31., szerda

2010. március 30., kedd

Bekasznizva

Autóban aktív szeleburdiság vétségében biztonsági gyerekülésre ítélve fejem lágya benövéséig.
Tetszik! Végre nyugodtan játszhatok utazás közben... és tele van rágcsálható részletekkel .. mire kirágom magam, talán már nem is lesz rá szükség :)

2010. március 28., vasárnap

Premier

Az első hétvége a gazdikkal :)

Szombaton fény derült a bolti dobozok mibenlétére, megkaptam életem első konzerv eledelét keverve az eddigi rágcsálnivalómmal. Nagyon ízlik, remélem, sok doboz van még a kamrában. Olyannyira kedvemre való falatok ezek, hogy többször is tisztára nyaltam a tányéromat kívül-belül egyaránt.

Megismertem papagazdi családját, Nagypapával országos cimborák leszünk.

Este pedig előkerült egy kutyakefe, amivel mamagazdi átfésülte a bundámat... először ellenkeztem, de aztán rájöttem, hogy a vakargatás ezen formája igencsak kellemes elfoglaltság, így a végén olyannyira hagytam magam, hogy el is aludtam a fodrászkanapén.Vasárnap mamagazdi családjának mutatkoztam be, nagy meglepetés voltam :)Lesz kivel játszanom, ha gazdik elfáradnának a kergetőzésben.Kisgazdik rengeteg képet készítettek rólam, amilyen játékos...
... okos ...
... és ellenállhatatlan vagyok.
Még találkozunk :)

2010. március 26., péntek

Felejthetetlen péntek

A mai nap igazán eseménydúsra sikeredett.
Reggelről arra ébredtünk, hogy végigaludtuk az éjszakát.
Két szép szememmel elmondtam papagazdinak, mennyire szeretem.
Munkába menet megmaradtam a kosárban, pedig nagyon kényelmetlen már nekem.
Mamagazdi munkahelyén is remekeltem, az elmúlt napok tapasztalatai alapján már tudom, mikor van ideje a közös játéknak és mikor kell önállóan elfoglalnom magam.Mamagazdi is fejlődik, egyre ügyesebben veszi észre a szükségleteimet, így közösen elérjük, hogy kevesebb legyen a baleset.Hazafelé úton mamagazdi végre arra is rájött, hogy sokkal kényelmesebb nekem az út, ha egy pokrócon elfoglalhatom az egész ülést.Voltunk egy nagy boltban is ma, ami tele volt izgalmas illatokkal. Remélem, megyünk oda máskor is, mert szeretném alaposan felfedezni... persze az is nagyon érdekel, miért is mentünk oda, a kutyapeluson kívül csak két, ismeretlen dobozt láttam a kosárban, márpedig jó szagú polcról vettük le őket.
Ám az egész nap nem ér fel azzal, ami este történt... ma este megismertem Panna lányt :)

2010. március 25., csütörtök

2010. március 23., kedd

Megpróbáltatások és felfedezések

Ma este megkaptam a második védőoltásomat és a Doktornéni kipucolta a fülemből azokat a zavaró szőrszálakat, amiktől folyton vakarózom. Igazán hősiesen álltam a megpróbáltatásokat, de erről az eseményről nincsenek fotók, ami jobb is így, mert be kell vallanom, nagyfiú létemre sírtam is kicsit. Doktornéni szerint minden rendben van velem, de a féreghajtót csak holnap kapom meg, mert ma pont tele volt a pocakom, amikor eljött megvizsgálni.
Mamagazdi szerint az elmúlt napok alatt már nőttem is valamennyit... naná, hogy igyekszem a növekedésben, főleg, hogy ma papagazdival felfedeztünk egy olyan hatalmas vadállatot az egyik polcon, amihez szükség is lesz erre. Egyelőre csak a kezét láttam, de idővel leterítem az egész szőrös fenevadat, reszkethet az egész felfedezésre váró világ!
Most megyek az ágyamba, a fejlődéshez sok alvásra van szükség... főleg egy ilyen szuri után.

2010. március 22., hétfő

A próbaidő első napja

Ma volt az első napom munkában. Először is kora reggel elvittük papagazdit a munkahelyére, majd mamagazdi munkahelyére mentünk, ahol birtokba vehettem átmeneti irodámat. Mindenkinek illőképp bemutatkoztam, majd elkezdtem letölteni a próbaidőmet, ahogy azt egy jó kutyához illik. Természetesen az alapoknál kezdtem, megismertem a helyi elvárásokat...


... majd jött a partnerekkel való kapcsolatépítés...


... végeztem egy halom adminisztrációval is...

... és feltártam pár új logisztikai megoldást.

Szünetekben meglátogattam mamagazdi asztalát is, érdeklődni, hogy telik a napja.

És bemutattak egy igen fontos munkatársamnak, akivel jó eredményeim esetén igen sokat dolgozhatok majd együtt a próbaidő után.

Azt hiszem, első napom alkalmával az elvárásoknak megfelelően sikerült betöltenem a rám bízott pozíciót.

A sikert mi sem bizonyítja jobban, minthogy magaviseletem elismeréseként jutalmat kaptam mamagazditól egy rázható-rágcsálható rongycsomó formájában.

Az egész napos munka után igazán jólesett egy kis testmozgás. Minden fellelhető játékom bevonásával másfél órás maratoni futásba kezdtem, amit egy szuszra teljesítettem.
Egy ilyen jól sikerült napot a megérdemelt pihenéssel nyugtázok... Azt hiszem, ma - kivételesen - adok magamnak egy kis kimenőt gazdáim éjszakai szórakoztatása alól.

A holnapi napot papagazdival töltöm :)

2010. március 21., vasárnap

Az én házam az én váram

Egy különleges hír még maradt ma estére. Papagazditól kaptam egy saját ágyat. Óriás franciaágy, amilyen Nekik is van, még a színe is olyan.


Az összes játékom elfér benne, csak idő kell, míg behordom mindet.


És a legjobb, hogy önmagában is egy játék, kiélhetem benne vakondok szenvedélyemet és körbeáshatom magam benne.


Akár a gazdik is mellém férnek, hogy vakargassák a hasimat, amíg elalszom.


Azt hiszem, ma éjjel szépet fogok álmodni, jó éjszakát!

Első éjjel - első nap

Csodaszép napsütéses délután volt és csupa izgalmas történt velem, ugyanis megismertem a gazdáimat. Artúr vagyok és ez az én mesém a kutyusok életéről.Először is megtanultam autóban utazni, és őstehetség vagyok. Nagyon alaposan beástam magam a biztonsági öv és a mamagazdi keze közé és végigaludtam az utat.
Az új otthonomat egyből megszerettem. Ahogy beléptem, ott várt rám két kutyatál, ami csak az enyém. Mivel jó régóta nem ettem már, addig nem is mozdultam a tálamtól, amíg meg nem kaptam a vacsorámat. Eztán gyorsan körbefutottam birodalmamat, és úgy döntöttem, elfoglalok egy napsütötte szobát, ahol puha a szőnyeg... meg is jelöltem rögvest, de a mamagazdám megkért, hogy legközelebb a jelölgetést korlátozzam a fehér pelus szőnyegekre. Miután mamagazdi kitapétázta a padlót ezekkel a pelenkákkal, negyedszerre már sikerült is úgy céloznom, hogy a pelus legyen tele vele. Igazán nem nagy kunszt, de a gazdik annyira örültek ennek, és ha ettől ennyire boldogok, rajtam nem fog múlni, körbejelölöm Nekik az összes pelenkát, had örüljenek.
Első felfedező sétálásaim alkalmával a következő játékokat vettem birtokba:
- egy plüss bárány, akit főként alvásra fogok használni, mert csak a füle rágcsálható;
- egy plüss cica, akinek már elsőre rendesen elláttam a baját, csak úgy remegett a félelemtől, ahogy megráztam;
- egy pattogó focilabda, azt hiszem, pár hét edzés és felzárkózom a VB szinthez;
- gazdi nadrágszára, ami bármerre lépjen is, incselkedően lebeg az orrom előtt, hát persze, hogy megtámadom... ha pedig épp elhúzza előlem, megfelel a zoknija is.
Már az első este tovább gyakorolhattam az autózást, ezúttal már a kosaramban utaztam, persze ellenállhatatlan pózokba tekeregve, hogy mamagazdi le ne tudja venni rólam a kezét. Így mentünk el papagazdiért a munkahelyére, aki elsőként szunyókáló pocakommal ismerkedhetett meg. Ez a póz is jól sikerült, mert aztán egész este játszott velem és mosolygott rám.Az éjszaka nagyon ügyes nagyfiú módjára aludtam különböző tetszetős helyeken, a megjelölt szobám szőnyegén, egy peluson, végül megállapodtam egy kupac összegyűrt szőnyegen, ami a gazdik ágya mellett van.
Pár óránként persze felébredtem egy kis játék kedvéért, mert ugye nem hagyhatom az újdonsült gazdikat szórakozás nélkül.Arra pedig külön gondot fordítottam, hogy minél ellenállhatatlanabb pózokba feküdve aludjak, amitől mamagazdi annyira elolvadt, hogy az álmos szuszogásomat is ébren nézte végig.
Ily módon dolgos éjszakám után, reggel nagyon elégedetten ébredtem és vártam a reggelimet és a további játékokat. Papagazdival sikerült is levadásznom egy nálam nagyobb pöttyös plüsskutyát, akivel rögtön tisztáztuk, ki az úr a háznál.Mamagazditól ma egy rágcsálnivaló törülközőt kaptam, gondolom azzal a naív elképzeléssel adhatta, hogy így megmentheti a nadrágját, de persze tévedett, amit egyszer megcsócsáltam, az az enyém.
Mára még nagyon sok játszani valóm van, sok mindenre meg kell tanítanom a gazdáimat, így most nem pötyögök tovább, vár a kutyamunka.
Sok wuff, Artúr