Ma új feladatot kaptam, egy bőrcipőt. Suszter vénám lehet, amilyen szakértelemmel megoldottam... először a fűzőt, majd végig a varrás mentén részeire bontottam az egészet, alig pár óra és már csak a jóízű csócsálás volt hátra.
Kávészünetben mamagazdi felfedezett egy új mércét: már olyan nagyra nőttem, hogy ha álmomban felcsavarodom az asztallábra, akkor az orrom hegye eléri a lábujjamat.
Mivel a saját feladatommal gyorsan végeztem, a munkaidő végéig egy kis nyüsszögés koncerttel szórakoztattam a többieket. Elismerésként elsőosztályú pihenőhelyet kaptam.
Ha ez így működik, dúdolok én máskor is.
És működik! Kipróbáltam otthon is és ugyanúgy bevált.
Énekelni kell, ez a módi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése