Séta

Olyan hirtelen indultunk reggel, hogy mamagazdi elfelejtette hozni a szőnyegemet. Szerencsénkre feltaláltam magam, jó kiskutya kis törülközőn is elfér.
Munka után nagy kaland várt, életemben először sétáltam az utcán, pórázon.
Találkoztunk idegen emberekkel, akiket lelkesen megszaglásztam, sosem lehet tudni, kit kell megjegyeznem magamnak. Üdvözölt egy hatalmas, érdeklődő kutya is, akinek olyan nagy volt a feje, mint én magam. Először kicsit megszeppentem, ahogy közeledett felém, de aztán merészen visszaszimatoltam, mamagazdi háta mögül. Ezen a találkozáson felbátorodva a következő utcában már beszélgettem is kicsit, egy amstaff kutyával, aki a birtokából köszönt rám.

Izgalmas ez a hosszú sétálás :)
...csak ne lenne olyan fárasztó saját tappancsokon kocogni végig a hazavezető utat. Úgy elfáradtam, hogy nem volt az a labda, ami felkelthetett volna az árnyékos fűből.
A vacsorám azért megtette hatását. Teli hassal új erőre kapva játszottam körbe az egész lakást, illetve majdnem az egészet. Van még, ami zárt ajtó előttem... még...
Le merem fogadni, ez a kis akadály sem tart már ki sokáig.